A kültéri burkolatok hibái.

Tapasztalataink szerint a legtöbb tönkrement burkolat kültéri. Ennek oka legtöbbször a rosszul megválasztott segédanyag, a nem megfelelően előkészített alapfelület, és a közvetlenül a burkolat alatt elhelyezkedő vízszigetelés hiánya.

Kültérben legalább S1 osztályba sorolt ragasztóhabarcsok használatára van szükség, mert csak ezek képesek tartósan elviselni a téli és nyári hónapok között végbemenő hőmérsékletváltozást alakítható tulajdonságuknak köszönhetően.

Kültéri burkolatok esetében 1-2 %-os, folyamatos (!) lejtéssel kialakított alapfelületre van szükség, hogy a csapadék le tudjon folyni róla. A nem megfelelő lejtés következtében a burkolat alá szivárgó víz fagypont alatti hőmérséklet esetén jéggé alakulva, térfogatát 9 %-kal megnövelve tönkreteszi a burkolatot, a lapok felválhatnak. A burkolat alatt elhelyezkedő vízszigetelés nemcsak a burkolatnak biztosít hosszabb élettartamot, de megvédi a betonszerkezetet az esetlegesen bejutó víztől is, és megakadályozza a sókivirágzást a lapok és a fuga felületén.

Meglehetősen gyakoriak a dilatációs mezők helytelen kiosztásából adódó problémák is. Mint tudjuk, a dilatáció egy mozgási hézag, amire azért van szükség, mert a burkolólapok hőmérsékletváltozás hatására változtatják méreteiket. Amikor ez a változás méretnövekedést jelent, helyet kell biztosítanunk a megnövekedett lapoknak, amit dilatációs profillal vagy rugalmas anyaggal kitöltött fugákkal érhetünk el. A dilatációs mezők kiosztásakor több tényezőt kell figyelembe vennünk, mint pl.: kül- vagy beltérben burkolunk, van-e padlófűtés, mekkora a lapméretünk, milyen széles fugahézagokkal készül majd a burkolat. Kültérben a lap színe is fontos lehet, illetve, hogy milyen tájolású a terasz vagy erkély, milyen igénybevételnek lesz kitéve a felület, stb. A mozgási hézagok elhagyása a burkolat befeszülését vonja maga után. Ilyenkor a burkolat a fuga mentén (ahonnan a dilatáció hiányzik) felpúposodik.

A burkolat alapja az aljzat. A burkolási munkák megkezdése előtt nagy gondot kell fordítani a fogadófelület ellenőrzésére és előkészítésére. Ha ezt nem tesszük meg és az aljzat idő előtt tönkremegy, akkor az ezen elhelyezkedő többi réteg, pl. az esetleges vízszigetelés, a ragasztóréteg és burkolat tönkremehetnek. Komolyabb vizsgálatok nélkül, szemrevételezéssel is sok mindent meg lehet állapítani a fogadófelületünkről. Megtudhatjuk például, hogy az aljzat megfelelően dilatált-e, porlik-e a felülete vagy vannak-e rajta repedések.

Ha valamilyen hibát észlelünk, a tartós burkolat érdekében kötelességünk javítani azt. Be kell vágnunk utólag a dilatációkat amennyiben azok nincsenek, vagy nem a megfelelő helyen vannak. Ha felporló felületű betonnal, esztrich-hel találkozunk akkor egy arra alkalmas impregnáló alapozóval meg kell szilárdítanunk azt.

Repedezett aljzatok esetében először meg kell határoznunk a repedés keletkezési okát. A pókhálószerűen megjelenő repedések általában az anyag zsugorodásából származnak. Az egyenes vonal mentén, esetenként több mm széles repedések oka legtöbbször a dilatáció hiánya.

A dilatációs repedések javításakor nem szabad megfeledkeznünk a dilatáció utólagos bevágásáról sem. Erre a későbbi hőingadozás hatására keletkező repedések elkerülése miatt van szükség.